A szerző írja: egy barátom kért föl, hogy írnék-e internetes irodalmi magazinjába a barackpálinkáról. Mivel igazságtalannak találtam, hogy csak egy pálinkáról írjak, ezért előszedtem akkori tudásom az élet vizéről, ahogy a franciák nevezik, és megírtam ennek a beláthatatlan, bejárhatatlan és végtelen mitológiának egy picinyke töredékét. Nagyképűen a Pálinka-enciklopédia címet adtam annak az írásnak, amelynek most ez lett a következő, valószínűleg nem végállomása: A pálinka dicsérete, amely - tudomásom szerint - a téma eddigi legbővebb irodalmi lenyomata. Főként szülőfalum, Csantavér a kályha, ahonnét elindítom e hallott, tapasztalt vagy épp kitalált meséket. A világ folyton változik, csak a pálinka örök - és a róla szóló végeláthatatlan regék. Bozsik Péter 1963-ban születtem Csantavéren (Yu, ma Szerbia). Szakközépiskolába Szabadkára jártam, majd az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékének voltam hallgatója. A nyolcvanas évek eleje óta foglalkozom irodalommal. 1990 óta a vajdasági Új Symposion versrovatának voltam szerkesztője, majd rövid ideig - 1991. októberében történt áttelepülésemig/emigrálásomig - főszerkesztője is. Magyarországon az általam (is) alapított EX Symposion c. periodika főszerkesztője vagyok. Verset, prózát, ritkábban esszét és recenziókat írok, főként szépirodalmi könyvekről. Szerbből és horvátból fordítok. Verseim és prózáim jelentek meg a horvát Teme (Témák), a szerb Zlatna greda (Aranygerenda) és a német Drei Raben (Három holló) folyóiratokban. Versköteteim: Visszakézből, Forum, Újvidék, 1989. Vérpuding, Tevan, Békéscsaba, 1999. Gourmandiai partraszállás, Zetna-Basilicus, 2010, Zenta. Regény: Karácsonyi Petra: Csantavéri Orlandó, Pufipress, Budapest, 2002. Az Attentátor - Matuska Szilveszter regénye, Kalligram, Pozsony, 2005. Antológiák: Teleírt világ, Forum, Újvidék, 1987. (versekkel) Élet és Irodalom Antológia, 1995, Irodalom kft, Pesti Szalon, 1995 (prózával) Ismeretlen katona, Szoba Kiadó, Miskolc, 2008. Mátyás-ponyva, 2009, Palatinus, Bp. Díjak: Sinkó-díj, 1988 (Újvidék), És-Westel novellapályázatának 3. díja, 1995, a Konkrét Könyvek regénypályázatának 3. díja, 2003. (Az Attentátorral) Déry-díj, 2009. Ösztöndíjak: Illyés Gyula Ösztöndíj, 1992 (egyszeri támogatás), MHB Táncsics Alapítványa, 1993 (fél éves), Móricz Zsigmond Ösztöndíj, 1996 (egy éves), Nemzeti Kulturális Alapprogram 2001 (fél éves), Nemzeti Kulturális Alap, 2007. (10 hónapos). Tagja vagyok a Szépírók Társaságának és tiszteletbeli tagja a József Attila Körnek.Részlet a könyvből:Szilva - Köznemes, valószínűleg a legelterjedtebb pálinka. Közép-Kelet-Európában mindenképp. Nagyon jellegzetes zamatú és ízű, sokan büdösnek is mondják. Az biztos: teherautó-sofőrök nem merték/merik inni, mert messziről "bűzlik". Szilvóriumnak is nevezik. Az első, biztosan gyümölcspálinkára utaló adatot 1658-ból ismerjük (EMSZT: 2/578.). 1684-ben Thököly Imre számadásai között is egyértelműen a szilvapálinkára való utalás szerepel: "néha szilvából is jó égett bort vagy pálinkát főznek, amikor ideje vagyon az gyümölcsnek". Ha már amúgy is az etimológiai szótárt lapozgattam, hadd térjek ki a pálinka szavunk eredetére is.Mellesleg ez az a szesz, amire nem lehet ráunni. Aki szereti a pálinkát, akárhogy be is rúgott tőle, akármennyire is gyötörte a macskajaj, egy idő után újra tudja inni. Más, akár nemesebb pálinkáról, ez nem mondható el. Nekem az eper a mumusom.(Az egyszeri fiú, lehetett akkoriban vagy tizenhét éves, egyik barátjánál frissen főzött szilvóriumot ivott. Mivel nem volt féldecis pohár, talpas borospohárból. Megittak eggyel, majd kettővel, egyre jobban bírták a szeszt, dicsérték a pálinkát, az apát - mellesleg az öreg Matuskát -, aki gondozta a cefrét, majd az istent, milyen jó, hogy teremtett szilvafát!, ám aztán eljött a hazamenetel ideje. Az egyszeri, akit megint csak mellesleg és kellőképp nem ideillő módon akkoriban, egy másik faluban, ahová udvarolni járt, Bacchusnak becéztek, szóval az egyszeri még észen volt annyira, hogy nem ült föl a biciklijére, illetve fölült volna, de kétkerekű ló nem hagyta magát, még az udvarban minduntalan ledobta. Így gyalog indult hazafelé. Ám összekeveredtek benne féldecik és kormányzatok, ahogyan az énekes danolja, és nem igazán tudta, merre van a jobb és a bal. Végül a falu szélén kötött ki, és akármerre kanyarodott, minduntalan szántóföldre tévedt. Végül, mint a népmesében, bezörgetett egy faluvégi házhoz, hogy útbaigazítást kérjen. Dühös férfi rohant ki pizsamában, ám egyszerink olyan bájosan érdeklődte meg az utat az első kocsma felé, hogy a pizsamás úrnak nem volt módjában megtagadni a választ. A kocsmában viszont, miért, miért se, nem kapott sört. Rossz nyelvek később azt beszélték, azért nem, mert megbotlott a lépcsőben, elesett, és az ajtóból, amúgy fekve rendelt. A szilvapálinkát, ezt tanúsíthatom!, azóta is kedveli.)Apám sem szereti a szilvaesszencia jellegzetes "bűzét", ezért főtt birset kever a cefréhez. (Lehet, csak anyám miatt készíti így.) Ezen sokat vitázunk, mert szerintem nyersen kéne beledarálni, de ő az iparos. Én elkényeztetett városi lettem, nem értek hozzá - ilyeneket mond.Ám a fater csinálja a világ legjobb szilvóriumát, aki nem hiszi, járjon utána!
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
