Architectura Quo Vadis

Mi az építészet? Tudomány, művészet vagy kultúra? Ha ez utóbbi, kinek a kultúrája? Kinek az értékeit kell, hogy közvetítse, kinek az érdekeit kell, hogy szolgálja? Az építészét, a megbízóét, a fejlesztőét, a politikáét vagy a közösségét? Mi lesz az építészet szerepe a jövőben, kiszámíthatóak-e a változások, s hogyan készüljünk föl rájuk? Számos aktuális és fontos kérdés, amelyre talán ez a kötet sem fog végleges választ adni, de biztoson elindítja a gondolkodást. A közölt írások az elmúlt tizenöt évben születtek, s bár többnyire már megjelentek nyomtatásban, így együtt mégis többet mondanak, mint külön-külön. A négy fejezet - tétel - mindegyikének témája az építészet, de annak más-más szeglete. Az első fejezet az ezredforduló építészetével foglalkozik, a nemzetközi trendekkel, s a hazai építészet lehetőségeivel. Az utóbbi néhány év hazai épületeiről szóló kritikák - vagy a szerző szavaival vélemények — kerültek a második részbe, míg a harmadik rész témája a visszatekintés. Visszatekintés a megélt, de elmúlt időkre, egykor híres, de sokak által már elfeledett építészekre. Az utolsó fejezet visszatér a jelenhez, s az olyan újnak tűnő, de nagyon is mélyen gyökerező problémákhoz, mint az építészet és a kultúra, az építészet és a közösség kérdése. Ez a könyv Borvendég Béláról is szól. Nem csak azért, mert az írásban mindig benne van az ember is, hanem mert a szövegek egyike sem száraz tanulmány. Az olvasó lendületes esszéket talál a könyvben, melyekben a szerző felgyülemlett és kikívánkozó gondolatait, tapasztalatait, javaslatait adja közzé. Ami mégis kimaradt volna az írásokból, arról a Lévai-Kanyó Judittal folytatott beszélgetés hivatott szólni.