Klemperer Magyarországon

A háború utáni korszak zenei életének újjáépítése során 1946-ban új igazgató került az Operaház élére. Tóth Aladár, a hírneves esztéta és kritikus vette át a dalszínház vezetését és első dolgainak egyike volt: körülnézni a nagyvilágban, ki az a nagy karmester, akire rábízhatná a színház zenei irányítását, aki az akkor még működő Sergio failoni mellett átvehetné a német repertoár vezénylését.
A választás Otto Klempererre, a világhírű dirigensre esett. Klemperer 1947-től 1950-ig működött Budapesten és ez a pár év éppolyan "aranykora" volt az Operaháznakm mint annak idején Gustav Mahler, Ninisch Artur, Egisto Tangö vagy a fiatal Kerner István időszaka. csodálatos Mozart- és Wagner-előadások - felújítások és repertoáresték - következtek, mondhatni: amikor Klemperer állott a karmesteri emelvényen, nem volt "hétköznapi előadás" az Operaházban.
Boros Attila könyve ennek a három évnek állít emléket. Bevezetésként ismerteti Klemperer életútját és művészi fejlődését, majd korabeli sajtódokumentumok, muzsikusok visszaemlékezései és saját élményei alapján ad képet a nagy karmester budapesti éveiről. Függelékként Klemperer pesti működésének teljes repertoárját adja.
A második kiadást a szerző az újabb kutatások eredményeivel, valamint a nagy karmester lányának, Lotte Klemperernek emlékezéseivel bővítette.