Vadászszívvel

"Könyvem utólag segítségül hívott címének, nekem személy szerint rendkívül kedves atyai jóbarátom, dr. Studinka László hasonló könyvcímének egyik szavát vettem kölcsön. Nagyon sokat köszönhetek Neki. Gondolatait nagy becsben tartva nagy szeretettel adom tovább, könyvem címével is egy kicsit Őt tisztelve - Rá emlékezve. Ha fiatalságában azonnal nem is, de eljön az idő - majdnem minden vadászember életében - amikor egyszer csak szembe találkozik sajátos, különösen furcsa vadászszívével. Mely szív polgári mércével mérve időnként szinte teljesen érthetetlen. Élet és halál uraként halált oszt, miközben az életet, az erőt, az egészséget szolgálja ezzel. Ápolja, gondozza, védelmezi, és nagyon szereti vadját, melyet aztán előbb vagy utóbb leterít? Amiért gyászba is fordulhat ez a szív nagy titokban - büszke boldogságában? Sőt, egyszer csak azon kapja magát, hogy már nem is vadászbüszkeségét, hanem valami egészen mást szolgál alázatosan - ugyanaz a szív? Mely benne dobog és az övé, és amely már szinte csak azt nézi, milyen beteget, csököttet, kócosat, sántát talál vajon öreg, gyakorlott szeme. Én nem félek bevallani Önöknek vadászszívem furcsa kétarcúságát! Hiszen hiába is titkolnám, hogy szinte imádom az erdő-mező lakóit. De vigyázzanak, kedves Vadászbarátaim! Mert aztán e gyönyörű, különös szomjunkat is oltó csermely tiszta tükrében egyszeriben saját arcvonásaikat is felfedezhetik ám - az enyém helyett!" - (Részlet a Bevezetőből)