Vágy - Kész regény

"... a szeretkezésnek, az egymással betelni való teljes képtelenségnek, a kétségbeesett egymásba fogódzkodásnak és a világból való kihullásnak, illetve megállíthatatlan zuhanásnak - a kellős közepén, változatlanul álló farokkal a kanapén ültem, és lihegve kívántam ugyanúgy, mintha még el sem kezdtem volna, amit nem egészen értettem, hiszen ilyenkorra a vágy már alábbhagy, az első, zabolátlan ölelkezések utáni robbanás észhez szokta téríteni az embert, pontosabban az eszéhez is, hogy az érzékien kívül kezdje használni azt is, vegye szemügyre egy kicsit közelebbről a másikat, akikben addig elmerült, és szinte felszívódott, ő pedig összegömbölyödve az ölembe bújt, amitől azt hittem, hogy akkor vége, elég volt neki, talán sok is belőlem, még ha látja is, hogy nekem még nem lesz az elég, a haját simogattam, az öléből fölpárolgó gőzöket engedtem behatolni az orromba és a tüdőmbe, és akkor valami olyasmit suttogott, hogy a tőrödnek ott a helye a hüvelyemben."