Ábrahám és Izsák - Biblia-regény - (dedikált)

A Biblia egyik legismertebb, magát a művet nem olvasók körében is tudottnak feltételezhető története Ábrahám esete fiával, Izsákkal. Későn született, szinte csodának tekinthető fiúgyermekével, akit az Úr felszólítására, parancsára áldozati állatként fel kell áldoznia, meg kell ölnie. A történetét a Biblia egyik legszebb, legmélyebb epikus darabjának tartja szinte kivétel nélkül mindenki, az esemény azonban éppen mivel az Ószövetségben nagyon is szikáran, értelmezés nélkül, a tiszta epika szabályai szerint mondatik el az értelmezések garmadáját váltotta ki, amelyek felettébb nagy szóródást mutatnak az engedelmesség (mármint Ábrahám engedelmessége) panegirikus dicséretétől Isten abszurditásának (adta, visszaveszi, mégis visszaadja) elemzéseitől egészen a blaszfémikus, Isten-ellenes humanista nézőpontokig. Bitó László regénye két szempontból nyújt újat a láthatólag végtelen interpretációs áradatban. Mindenekelőtt magát a történetet úgy beszéli el, ahogy az feltehetőleg valóban megtörtént vagy megtörténhetett volna. Az író hatalmas szaktudományos ismeretanyag birtokában szinte életre kelti azt a mitikus ősidőt, amikor Ábrahám és törzsének tagjai pásztorkodással, nomadizálással foglalkozva élték szigorú, vallási szabályok által körülményesen meghatározott életüket. A regény igen hatásos valóságfelidéző ereje a művet messze a szokványos történelmi regények fölé emeli, szerzője alapos tájékozottsága okán ismeretterjesztő műként is kiemelkedő. Bitó László azonban nem éri be ennyivel, neki új és eredeti mondandója van magáról az alaptémáról is. Az ő felfogása szerint Ábrahám története az ideológiai gyilkosság, az intézményesült, intézményesített erőszak, a jó ügy érdekében és parancsára végrehajtott kegyetlenség paradigmája. Ezt az értelmezést azonban olyan finom tapintattal viszi végig, hogy az minden modernitása ellenére nem zavarja a történetfelidézést, de nem zavarhatja a vallási érzékenységeket sem.