Reggeltől estig - FESZÜLTSÉG

„András tócsákat rajzolt tegnap, sáros tócsákat. Mert a Doktor úr megkérdezte, miért nehezményez rá. Azt mondta, hogy zavarja a nevetése, mert félelmetes, és papírt kért tőle, hogy lerajzolhassa – mondom, és már bőgök. A szobatársamat nagyon féltem, érzékenységet tanultam tőle, és döbbenetes gondolatai vannak. Elhatároztam, hogy egyszer lejegyzetelem a szavait, mielőtt túladagolják gyógyszerrel. Az utóbbi időben Jan mellett ő a legfontosabb számomra. Kitti közben próbál megnyugtatni, tudom, hogy zavarok, csak már nagyon elfáradtam, és le szeretnék ülni. Most Kittit is fontosnak tartom. Túl sok az alapfeltétel. Annyira szeretném neki elmondani, mi történt velem a nyolc hónap alatt, csakhogy az engem is igen érdekel, bepörögnék, bolondnak nézne, azt pedig utálom.” Művészregény az idegszanatóriumból. Egy balettművészből lett író emlékei az őrület határain innen és túl.