Otthonkereső

Az Otthonkereső arra döbbenti rá olvasóját, hogy a szeretethiányos lét elsorvasztja az ember belső erőit, megbénítja cselekvő-képességét, fölbomlasztja közösségi kötelékeit, így a társadalom fokozatosan atomjaira hull, és a mindenki mindenki ellen (nem pedig a mindenki mindenkiért!) törvényszerűsége emelkedik érvényre. Az író maga is, mint regényének hőse, csak idősödvén, tapasztalatokkal egyre gazdagodva ismerte fel, hogy csakis az egymás iránti figyelem, egymás kölcsönös segítése, a lelki gátak tudatos lebontása biztosíthatja a konszenzust (akár egyes személyek, csoportok, akár pártok között). Ha ez hiányzik, akkor a sátáni elvek (gyűlölet, békétlenség, boldogtalanság) lesznek úrrá. E felismerés készteti arra, hogy a rendszerváltás eltorzult folyamatában újrafogalmazza élményeit, tapasztalatait, s felmutassa hőse útját, küzdelmein, csalódásain át a benső békesség elnyeréséig, a hazatalálásig. - (G. Komoróczy Emőke)