Az entrópia mindig Nő

A regény főhőse útnak indul, hogy kiderítse, az entrópia, a káosz, ami szerinte Nő mivoltát meghatározza, uralható-e, megszelidíthető-e. Budapest és Barcelona között ingázva próbál magának új életet, új feltételeket teremteni a megértéshez és a változáshoz, keresve az egyensúlyt, ami kiütheti a helyéből a káoszt és zavarodottságot. Várja, hogy a férfiak és az útjába eső, mindenhol előforduló, "különböző profillal bíró" szentek valamiféle támpontot adjanak ehhez a kereséshez, vagy legalábbis, a rendezettség felé vezessék. A történések az utazások mentén bontakoznak ki, elsősorban találkozások, megmérettetések formájában. A főszereplő a körülötte lévők rengetégében talál hol barátokra, hol szerelmekre, de az entrópia hatásos ellenszerét nemcsak, hogy nem leli meg a férfiakban vagy a szentekben, hanem egyre bonyolultabbá válni látszik minden. A novella ciklus végére mégis beáll egyfajta nyugalmi állapot, vagy legalábbis lezárul egy kör, a keresés köre, és hősünk visszatér majdnem a kezdetekhez...fegyverszünetet kötve az entrópiával.