Cigány nyelvek és közösségek a Kárpát-medencében

A cigányság összefoglaló névvel illetett, romani, beás és magyar nyelvű közösségek jelentik Magyarország legnagyobb nyelvi-etnikai kisebbségét. Miközben a velük kapcsolatos kérdések, leggyakrabban mint társadalmi probléma, hosszú idő óta jelen vannak a társadalomtudományi, illetőleg a mindennapi diskurzusokban, a cigánykutatások pedig több mint egy évszázados múltra tekintenek vissza, e közösségek voltaképpen csak 1993-ban, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló LXXVII. törvény megszületésével vívhattak ki maguknak a többi nemzeti kisebbséggel - elvben - azonos státuszt. Noha Réger Zita tudományos és iskolateremtő munkásságának köszönhetően az 1970-es évek óta folynak nemzetközi viszonylatban is számottevő cigány nyelvészeti kutatások, amelyek mind a mai napig hiánypótlónak számítanak, a nyelvi kérdés (nyelvmegőrzés, a nyelvek fejlesztése, anyanyelvi oktatás, nyelvhasználati jogok stb.) szerepe azonban máig periférikus. Az elmúlt években ugyan egyre több tanulmány lát napvilágot, a magyarországi és Kárpát-medencei cigány közösségek nyelveinek nyelvészeti kutatásáról a mai napig nincs összefoglaló monográfia, jegyzet, felsőoktatási tankönyv. Rendkívül nagy szükség lenne minél több olyan összefoglaló munkára, amely a Magyarországon beszélt, valamint a Kárpát-medence magyar közösségeivel érintkező beás és romani nyelveket, e nyelvek helyzetét, beszélőik nyelvhasználatát, nyelvi problémáit valóban tudományos igénnyel, ugyanakkor a szélesebb szakmai közönség számára is közérthető formában mutatja be. Kötetünket e vállalkozás első darabjának szánjuk.