Az élet arca

MÁTYÁS KIRÁLY LOVAGJAI

Megdöbbentő volt, ahogyan egy napon a hetek óta fogyasztott sok kovászos étel, zsemlye és kenyér gyomrából felgőzölgő, undorító savanyúsága közt megkívánta a pálinkát. Tele volt a tespedtségnek, a lealázottságnak, a hitványságnak az érzéseivel. 'A pálinka sokkal jobb lenne, mint az a citromos tea, amellyel hetek óta a gyomrába gyömöszölt tésztát öntözgeti. A pálinkásboltok ajtajára festett nagy, színes, alkoholos üvegek maguk felé húzták ... Mi lesz vele, ha egyszer lezüllik oda, ahová a rosszul táplálkozó és sivár életű munkásokat és napszámosokat sodorja katasztrófájuk? . . . Dőljön bele ő is abba a nirvánás hangulatba, mellyel az egyetem folyosóin olyan sok kollégája vonszolja lyukas cipőjét, feneketlen nadrágját, piszkos fehérneműjét, bemocskolt, lealázott és zordon intelligenciáját? . . . Akkor soha többé föl nem emelkedik! Beledőlni a mindennapokba, mint a bivalyok a pocsolyába? Ó, szép madarak! Egek szárnyasai! Akik a tiszta és friss étherben úsztok...