Egy m. kir. százados bizalmas feljegyzései

Végére jártam a dolgoknak. Gyűlölöm a bizonytalan, zavaros ügyeket. Előző napi feljegyzésem semmis. Visszavonom. Az augusztus 21-i keltezésű lapoldal nincs. Nem létezik. Elhatározásom végleges, azon nem változtathatok később sem. Fellebbezésnek nincs helye. Stílusgyakorlat. Irodalmi próbálkozás. Műkedvelés. Ez sem árt olykor. Ennek minősítem át az inkriminált oldalon található zagyvaságot. A lapot ugyanis kitépni, áthúzással olvashatatlanná tenni tilos. És szabálytalan. A hitelesített, számozott oldalakat tartalmazó szolgálati célra felfektetett katonai naplók, előjegyzések, hivatali kimutatások, táblázatok, jelentések: okmányfontosságúak! Átminősítés. Ez a helyes kifejezés. Ezennel átminősítem irodalmi próbálkozássá. A katona annak bizonyságául, hogy nincs olyan civil foglalkozás, mesterség, amelyhez, ha kell, ne értene megmutathatja olykor, úri passzióból, oroszlánkörmeit a művészetek s az irodalom terén is. Nem is ez az első próbálkozásom. A hadapródiskolában, önképzőköri versenyfeladatként, emlékezetem szerint, már bizonyítottam ebbéli képességeimet. Egyéb képességeim mellett természetesen. Szent László királyunk forrásfakasztó bárdjáról írtam egy igen lelkes, hazafias érzelmektől átfűtött dolgozatot. Rózsa százados úr, önképzőkörünk elnöke, biztató és ígéretes szárnybontogatásnak minősítette munkámat.