Víz

India, 1936, Mahátma Gandhi felemelkedésének idején. A hatéves Csuhijá („kisegér") gondtalanul él szüleivel és két bátyjával a dzsungel határában. Egy napon színpompás esküvői szertartás keretében férjhez adják egy nála jóval idősebb férfihoz, bár egyelőre semmi sem változik az életében, és nagylány koráig a családjával maradhat. Két év múlva azonban férje súlyosan megbetegszik, és hamarosan meghal. A szanszkrit szent könyvek szerint a férj halálát a feleség rossz karmája okozza, ezért a megözvegyült hindu nő vagy elevenen elégetteti magát férje halotti máglyáján, vagy ásram-ba, afféle menedékhelyre vonul, ahol élete végéig bűnbánatot tart és nyomorog. Csuhijára ez utóbbi sors vár. Az ásram különös világában két idősebb özvegy a pártfogásába veszi; egyiküket, a kivételes szépségű Kaljánít az ásram vezető özvegye prostitúcióra kényszeríti, hogy a közösség megélhetését és saját marihuánafüggőségét finanszírozhassa. Kaljání egy napon a Gangesz partján találkozik egy fiatalemberrel, Nárájannal, akivel első látásra egymásba szeretnek. Nárájan tehetős családból származik, Gandhi követőjeként felvilágosult eszméket vall, és feleségül akarja venni Kaljánít. A tiltott viszony megkérdőjelezi a hindu hagyományokat, felborítja az ásram ingatag hatalmi egyensúlyát, és tragikus események sorát indítja el. A pakisztáni születésű, jelenleg Amerikában élő Bapsi Sidhwa műveit tíz országban adták ki. Számos irodalmi elismerésben részesült, és megkapta a művészeknek szóló legmagasabb pakisztáni állami elismerést. Regényeiből készítette Deepa Mehta filmrendező az Elemek trilógia első két filmjét. A Víz esetében megfordult a sorrend: a regény voltaképpen a harmadik, azonos című film (Water, 2004) átirata.