A külkereskedelmi politika eszközei

Kultúrtörténeti szenzáció gróf Bánffy Miklós első, nagyobb lélegzetű műve, mely jószerivel az ismeretlenség homályában maradt az eltelt több mint száz év alatt. Benne a közéleti Bánffy jelenik meg, s történik mindez 1902-ben, nem sokkal azután, hogy a szerző befejezi jogi tanulmányait Kolozsváron, illetve Budapesten és Berlinben.
Magyar nyelven a külkereskedelmi politika céljai és fegyvereiről, azok alkalmazásáról nem ismerek egy oly eredeti művet sem, mely a nemzetgazdasági rendszabások e teréről valamennyire is teljes képet nyújtana, fordításban is csak egyet, Schraut művét, melyet ifj. Emich Gusztáv fordított le németből. Ám ezen munka, mely különben sok tekintetben elavult, csakis a szerződésekkel és azok intézkedéseivel foglalkozik, és egyáltalán figyelmen kívül hagyja az állami akarat azon rendszabásait, melyek nem szerződések útján és értelmében foganatosíttattak. Márpedig a külkereskedelmi intézkedések között az autonóm eredetűek bizonnyal igen nagy fontossággal bírnak, s azok ismerete nélkül a nyújtandó kép hiányos volna.
Bánffy a munkát kézikönyvnek szánta azoknak, akik a külkereskedelem terén tevékenykednek, illetve annak kérdései iránt érdeklődnek, s a nemzetgazdaság egészének összefüggéseiről az érdeklődő olvasó nehezen juthatott megfelelő információk birtokába. Mint ilyen, ez a mű az első magyar nyelvű összefoglalás. S hogy szükség volt-e erre? Természetesen. Mert a polgárosodás útjának korlátai már ekkor fennálltak, a Monarchia társadalmi berendezkedése egyedi fejlődési utat mutatott, ahogy erről később, három évtized múlva sokszorosan értekezik Márai Sándor is. De a közteher és a társadalmi szerepvállalás a gazdasági háttérrel bírók számára elengedhetetlen, mert mindenki, ahogy írja, saját érdekét is előmozdítja ezáltal. És midőn tesz a humanizmusért, a honszeretetért is cselekszik.
A száz éve magánkiadásban megjelent ismeretterjesztő munka, ez a különleges Monarchia-portré jegyzetekkel, utószóval, tárgymutatóval és képmelléklettel jelenik meg.