Pusztuló őserdők, virágzó sivatagok

A kabócák már elhallgattak, és az ausztráliai tücskök egészen magyar hangon muzsikáltak. A csillagos ég, csupa ismeretlen csillagképpel, nagyon fényesen, de idegenül borult fölém, és új volt az eukaliptuszok gyantájából áradó kellemes illat is. Azon gondolkodtam, hogy a világ, a táj sokkal több az ember számára, mint egyszerű vizuális élmény, hozzátartoznak a hangok, az illatok és a bennünk keletkező hangulatok is. Nagyon kevés az olyan úti beszámoló, amely ezt a teljességet, akár tökéletlenül is éreztetni tudja az olvasóval. Hiába írok majd egyszer erről a táborozásról: aki olvassa, csak nagyon keveset lesz képes újrateremteni magában az én mostani hangulatomból.