Más ünnepek

Balla Zsófia hét év után jelentkezik új verseskötettel, a Más ünnepekben az elmúlt időszaknak mintegy keresztmetszetét nyújtja: könyve sűrítés mondhatnánk: egy konokul csak a lényegre összpontosító költői figyelem eredménye. A szerző nem külsődleges márkajelzetéhez ragaszkodik, nem alakított ki formalizált védjegyet, hanem saját költői mondanivalójához hű, nagy témáihoz (szerelem, hontalanság, életgyakorlat, múlandóság, emberi árulás, érzékfeletti dolgok) tér vissza meg-megújuló kötött és szabadon zárt formákban.
Beszédmódja szembeszökően nyomatékos és gondolati: Balla Zsófia érzékletessége, iróniája, komolysága az olvasótól is elmélyülést vár: ajánlatos verseihez nem csak odahajolni hozzá is kell nevelődni megrendítő világához. Nagy elődöknek, Babits Mihálynak, Pilinszky Jánosnak vagy Rainer Maria Rilkének a nyomdokain jár, s közben gondolati költészetünk új fejezeteit nyitja meg. Különös figyelmet érdemel a kötet nagy elégiái, tablószerű összegzései és elmélyült gondolatfutamai mellett a játékosság vagy a groteszk hangján megfogalmazott létleletek egy-egy darabja. Balla Zsófia költészete ugyanis nem csak mélységről tesz tanúságot,
hanem arról a kiegyensúlyozott derűről, sőt távlatos higgadtságról is, amely lírai filozófiájának alapeleme. Ez a költészet gyönyörködtet: megráz és fölemel.