Ruccanások

"Nem vagyok egy utazós. Nemigen kerekedek fel, nemigen megyek el hetekre, hónapokra. Ha már, akkor csak ruccanok inkább. Kinézek, kipillantok, kiszagolok, és már iparkodom is haza. Valamikor régen még ódzkodtam ettől is. Maradtam otthon.Én nem bírok így kóvályogni városokban, hogy közben nem látok belülről egy lakást, nem tudom, hova járnak a bennszülöttek vásárolni, kocsmázni, milyen a konyhájuk, hogyan főznek, hová s miként takarítják el a szemetet, hogyan megy a gyerek iskolába, milyen felekezethez tartozik a bejárónő. Én otthon lévőket szeretek szemlézni, ha már én magam nem lehetek otthon. Ezért, ha már muszáj voltam és vagyok utazni, lehetőleg nem szállodában hálok, vagy ha mégis, legalább vizitálok valaki őshonost. Azt is gondolom, hogy normális ember nem megy oda, ahol dolga nincsen. Én legtöbbször valamit elintézendő kerekedtem föl; vagy valakit ki kellett kérdeznem, vagy valamit meg kellett okvetlenül néz- nem, vagy valamit el kellett végeznem ott, ahová ruccantam. Bächer Iván"