Az utolsó mester

A bölcsnél bölcsebb könyvekkel már Dunát lehetne rekeszteni. Ez a regény viszont kiemelkedik, mert gyakorlatban tanít, lépésről lépésre vezet végig az úton önmagam felé, és olyan felismerésekkel szolgál, amelyek valóban segítenek eligazodni az élet labirintusában. Csak ajánlani tudom mindenkinek, mint regényt, amelyet izgatottan olvas végig az ember, és mint útikalauzt, amelyet újra és újra előveszünk, ha eltévedtünk.

Kicsit vonakodva fogtam neki az olvasásához, csak egy újabb könyvnek tűnt, amiben le van írva miként lesz más és jobb az életem, de mivel barátnőm ajánlotta, nekiláttam. Meglepődtem. Nem kész recept, nem írja le hogyan kell jobbnak lennem, vagy éppen mint mondogassak magamnak a tükörbe nézve, hanem "csak" egy őszinte írás, amelyben tényleg magamra ismerhettem. Nem bonyolult dolgok ezek. Csak ajánlani tudom.

Sajnos megvettem ezt a regényt. Ha tudom, hogy ilyen vacak inkább kihagyom. Sok általános és nagy igazságot próbál elhinteni az író, de a legtöbb már annyira elcsépelt és unalomig ismételt, hogy aki eddig nem jött rá akkor most se fog. Megvétel előtt javaslom az alapos bele olvasást, hogy később ne legyen csalódás.

Én örömmel olvastam, megérintette a lelkem, mert a saját útkereséseimet fedeztem fel a történetékben. Ma már tudok mosolyogni magamon, hogy mennyi mindent meghallgattam és kipróbáltam annak reményében, hogy választ kapjak a bennem zajló kétségekre. Gratulálok a szerzőnek, aki fel merte vállalni, hogy ennyire kitárulkozik az olvasóinak és hogy "tükröt tartott" nekem!

Szabó András igen pozitív véleménye miatt vettem meg ezt a könyvet, egyszerűen nem értem, hogy lehet ennyire nyáladzó, reklámszagú véleményt írni egy ilyen közepesnél gyengébb könyvről. Megbántam hogy elolvastam, félkész, következetlen iromány, például egy ponton a főhősnő elmegy egy randira, aztán várjuk a fejleményeket, de ennyi, bocs, hogyha lelőttem a poént. Se füle, se farka, a fejezetek végén elhelyezett nagy bölcsességek helyett pedig inkább olvasok Coelho-t, pedig azt se szeretem annyira.