Az urak

Mező-Mihályfalva, ámbár a legalkalmasabb közelségben feküdt a Dunához, egy szép emel-ke!dett, termékeny rónán, s temetője mellett valóságos igazi országut huzódott el: mégis azt gon!dolom, álmában sem hitte, hogy valaha akarata ellenére mezőváros legyen, ellátva nagy vas!ajtós adóhivatalokkal, s piszkos, meszeletlen folyosójú törvényszéki épületekkel. Élt csön!de!sen, mint az egyszerű, elvonult ember, zaj, fény és háboruság nélkül. Egyszer azonban három-négy pápaszemes, vastag téli posztósapkás, vörös sálos német ember tudakozódott a falu házánál a jegyző után. Az öregbiró, kisbiró, tizedes, bakter mind összeszaladtak s rémülve tudakozták egymástól, hogy mit akarhatnak ezek a szinte övig csizmaszáros atyafiak?