Az örökké határa

A soha határát imádtam, egy kerek egész volt, szuper karakterekkel, egyedi sztorival: tipikusan az a könyv, amit nem lett volna szabad folytatni. Az örökké határa viszont harmatgyengére sikeredett az előző könyvhöz képest. Az eleje és a vége csak a gyerek-téma körül forog, elég unalmas és szokványos. A közepe szól valami hasonlóról, mint az első könyv, ott ismét valóban olvasmányos, sok párbeszéd nagyon el van találva, és hozza az első rész stílusát, könnyed, szórakoztató. A vége felé viszont újabb mélyrepülés, az írónő összecsapta, ráadásul túl szájbarágósra sikeredett. Talán jobb lett volna, ha nem olvasom el, mert ez számomra A soha határa glóriáját is kissé elhalványította. 3/5

Egyet értek az előttem szólóval. A soha határa egyedi könyv, szép csodálatos. Én nem írtam volna meg, hanem beletettem volna a második könyvet az elsőbe, így kaptunk volna még százötven oldalt. Örülök, hogy nem vettem meg. A tragédia az amin sírni tudtam és az esküvő ami tetszett amúgy nagyon felejthető könyv. Csalódtam nagyot. Remélem az írónő nem folytatja a történetet.

A soha határához képest ez csak egy csillagra sikeredett. Össze van csapva, vontatott és az előző könyvnek még az árnyéka sem. Egyet kell értsek az előző hozzászólókkal, kár volt folytatni.

Nagyon - nagyon tetszett ez a sorozat A soha határa és Az örökké határa is! Kicsit rövid volt a könyv, és bevallom , A soha határa sokkal eseménydúsabb volt, de remek befejezése volt, és nagyon tetszett. A végén, ahogy Lilly mesélt, olyan megható volt! IMÁDTAM!

A soha határa valóban sokkal eseménydúsabb és izgalmasabb volt. Az örökké határát lassabban is olvastam ki, nem faltam fel úgy, mint az elsőt :) Mindent összevetve végül is szerintem nem rossz, elolvasható.