Az Elit - A Párválasztó 2.

Biztos vagyok benne, hogy sokan lesznek, akik azt mondják majd az Elit elolvasása után, hogy ez a könyv semmiről sem szólt. Mert bizony, ez a könyv nem arra hivatott, hogy akciójelenetet akciójelenetre halmozzon, hogy az Olvasó lerágja a körmét az idegességtől olvasás közben. Ez a könyv inkább arra hivatott, hogy megmutassa, mennyire nehezen hoz döntést az ember, mennyire ingatag és befolyásolható, mennyi érzelem és bizonytalanság lakozik bennünk, melyeket a döntéseink előtt le kell győznünk magunkban. Ez a könyv arra mutat rá, hogy mérlegelnünk kell, bátran és vállalva a következményeket. Americának, Maxonnak, Marlee-nak és a többieknek is. Ám miközben tépelődnek és bizonytalankodnak, a határozatlanságukkal akaratlanul is megbántanak másokat, és egy kissé talán őket is elbizonytalanítjákS hogy a sok tévelygés után végül rálelnek-e a helyes döntésre, csak rajtuk áll. A nagy dilemmát és mérlegelést több ízben is megszakítja egy-egy izgalmasabb esemény: a lázadók többszöri támadása, a palotában zajló fogadások, a párválasztó eseményei, Marlee lelepleződő titka. Szívbemarkoló, néha fájdalmas események ezek, apró kis rezdülései a szerelem, a barátság, az elhivatottság, az emberségesség, az igazság-igazságtalanság fogalomköréből. Minden jövőbelisége, minden disztópikus jellege ellenére a Párválasztó sorozat leginkább romantikus regény. Ebben a kötetben a szerelmi háromszög egyre inkább kiélesedik, egyszerre lehetünk tanúi számtalan édes és keserű jelenetnek, féltékenységnek, ígéreteknek, leheletnyi -és annál egy picivel több csókjelenetnek. Az írónő stílusa továbbra is nőiesen finom, a könyv hangulata mesébe illő, a felvonultatott ruhák még mindig bámulatosan varázslatosak. A leírások, a megelevenedő helyzetek éppen abba a megálmodott világba repítenek minket, amiről kislánykorunkban ábrándoztunk. És még a szőke herceg is ott vár ránk! Egy pillanatra vagy legalábbis arra a néhányra, amíg a könyvet olvassuk valóban hercegnők lehetünk. Talán ezért is szeretjük olyan sokan ezt a könyvet

Be kell hogy valljam, én egyszerűen imádom ezt a trilógiát! Azt bizton állíthatom, hogy ez az egyik kedvenc romantikus regényem :) (ami azért nagy szó, mert nekem általában a fantasy regényekhez húz a szívem. :) ) Nos, hát Americárol, Maxonról és Aspenről még nagyon sokat tudnék olvasni, egyáltalán nem érzem úgy, hogy nekem ennyi elég volt belőlük :) Sok karaktert szerettem meg nagyon, azok közül is, akik nem a főszereplőkhöz tartoznak. Marlee-t nagyon sajnáltam, ami vele történt, de a végén az írónő azért megnyugtatta a szívemet azzal, hogy neki sem szánt azért kegyetlen sorsot. Kriss-t is szeretem, hiszem olyan kedves, természetes és őszinte teremtés :) Na de Celeste-től már egyszerűen rosszul vagyok, egyszerűen ki kéne törölni őt minden oldalról. Igazából ha őszinte akarok lenni, azt akarom, hogy America Maxont válassza, de ha nem így történik, és Aspen mellett dönt (aminek azért annyira nem örülnék..) legalább az a tudat boldogít, hogy Maxon és Kriss együtt lehet :))

Tökéletesen hozza az első könyv hangulatát, akinek az tetszett, annak ez is fog. Szeretem benne, hogy néhány esemény hatására elgondolkodom, én vajon mit tennék hasonló helyzetben, egyetértek-e vele. A hatalom ábrázolása is jó benne, nem csak a csillogást mutatja be. Ajánlom a romantika kedvelőinek.