Az élet vize - Victor Frankenstein tanulóévei 1.

Nagyon izgalmas, kalandokkal teli könyv volt, csipetnyi romantikával és misztikummal. Könnyen olvastatta magát a történet, még a fejezetek is pont jó helyen váltak el egymástól. Jól volt felépítve ez a mese, először kaptunk egy kis családi albumot, aztán egy kis romantikát és az ebből eredő testvérharcot, aztán persze emelődik a tét, jön a dráma, betegség képében, és akkor beindul a buli Sok-sok kaland, útvesztők, ármánykodás, küzdelem, és az utolsó 10 oldalon az a szomorú vég, amit nem akartam, de mégis, mert tudom, így lesz következő rész :)

mindig szerettem azokat a sztorikat, ahol egy negatív személyként köztudatba lépő karakter bőrébe bújva olvashatjuk a történéseket. Egy más nézőpontból, egy más szemszögből látva a világ egészét, ha nem is felmentve, de megértve, felismerve tettei mozgatórugóit, a miérteket, az okokat. Mert így, ebben a kettősségben egészen más megvilágítást nyer mindaz, amit korábban már tudtunk, vagy tudni véltünk, átértékelődik, emberibbé válik a gonosz és tisztességtelen negatív szereplőés a tettei Így volt ez most is, különösen azért, mert Kenneth Oppel olyan nagy hozzáértéssel és természetességgel jeleníti meg egy évszázadokkal ezelőtt élt ifjú ember gondolatait, felhasználva hozzá minden pszichológiai szaktudását a kamaszok lelki világát és a szerelmes férfi érzéseit illetően, hogy teljesen el is felejtettem, hogy más az író és más a szereplő. A cselekményvezetés tökéletesen logikus és lineáris, a kezdetektől fogva az érzelmek és az izgalmak tetőfokára hágva, hihetetlenül fantáziadús és ötletes kalandok sorával tarkítva. Nem lazulhatunk szinte egy pillanatra sem, végig egyenes derékkal, megfeszülve olvashatunk, s ha azt gondolnánk, hogy a vége talán egy kis lenyugvást hoz, hát jó ha tudod: ez nem az a könyv! Tökéletesen észrevétlenül és magától értetődően keveredik a könyvben a tudomány és a mágia, a történelem és a romantika, a krimi és a kalandregény. A hangulata éppen a megfelelő mértékben gótikus, a nyelvezete tökéletes megfelelője az adott kor nyelvezetének, Oppel stílusa és fogalmazásmódja pedig egyszerűen lenyűgöző! Számomra óriási élményt nyújtott a könyv olvasása és megkockáztatom: az idei év egyik legnagyszerűbb olvasmánya volt!