Vádak és gyónások

Leplezetlenül, sőt tudatosan elszánt, szinte már-már önkínzóan önéletrajzi regény Asperján e munkája. Édesanyja halála szakította fel a szerzőben azt a bonyolult, először ebben a regényben tisztázott élményköteget, amelyek feldolgozásához egyszerre és egyúttal kellett felhasználnia a dokumentumpróza, a memoár, az önéletrajz, és a vallomásos líra formáit és eszközeit. A regény nyitójelenetében öt testvér, egyetlen anya négy apától származó gyerekei állnak a ravatalozóban. Eddig nem sokat találkoztak, kivált nem a regény elbeszélőjével, a saját nevén szereplő Asperján Györggyel. ő volt ugyanis az első gyerek, a megejtett kis mindeneslány szégyene, ki lelencként nevelődött fel. Az anya (mennyire és miben anya, merül fel a kérdés a főhősben) halála sorsával, személyiségével, sorstörténetével való szembenézésre, önvizsgálatra készteti az írót. Nem kezdheti a kutatást gyermekkorával, mégcsak szüleivel sem, sokkal hátrébb kell nyúlnia az időben, rekonstruálnia kell anyja gyermekkorától az egész szövevényt. E rekonstrukció maga a könyv. Változatos eszközökkel, az időrendet néha megbolygatva, hol családi fényképeket nézegetve, hol a titokzatos apát, majd annak özvegyét felkeresve, hol anyja ritka megszólalásait elemezve-értelmezve bomlik ki a történet, megdöbbentő, naturális hűséggel, sokszor tudatosan vállalt, elidegenítésül is alkalmazott tudományossággal

Megragadóan őszinte, ragyogó pszichológiájú regény születik így, s több is, más is lesz az anyagból, mint az anya életútjának bemutatása.Igen nagy szerepet kap benne a gyermek az apa-anya nélkül felnőtt gyermek különös kötődése, egészen speciális érzelemvilága, íróvá válásának folyamata. Érdekes, sokrétű regény.