Bosznia és Hercegovina - Útirajzok és tanulmányok

A Dinári havasok főgerince, vízválasztója az Adriának és a Pontusnak, választja el a két területet. A gerinctől északnak terjedő Bosznia sűrű erdőkkel borított, gazdag érceket rejtő, hosszan nyúló vízdús völgyek által barázdázott ágas-bogas hegyvidék, mely az Unna és a Száva lapályai felé esik le és általános képében élénken emlékeztet Stíria hol vadregényes, hol bájos vidékeire. A Hercegovina délnyugatnak esik le ama főgerinctől, északnyugattól délkeletnek messze elhúzódó széles teraszokban, melyek végre nehéz tömegekben, meredeken szállnak le a tengerbe. A karsztnak kopár sziklái és fantasztikus alakzatai siváran és merészen lépnek elénk. De a karsztból zuhatagok, patakok, sőt kész folyók törnek ki, és amerre folynak, ottan buja növényzet támad, gazdag dohányföldek zöldellnek, a füge mellett a gránátfa bólingatja piros virágát, megterem a rizs és az olíva. Aztán hirtelen elnyeli megint a föld az egész folyót, mely a hegyek üregeiben folyik tovább, és újra jelentkezik a sziklák pusztasága. A mérföldekre terjedő vadonok mély magányát, szűz természetét keleti városok, középkori várak és kastélyok, messze szétszórt festői falvai váltják fel, melyekben egy büszke, délceg, kemény faj lakik, harcra és dalra mindig kész. Nem is szűnt meg itten a csatazaj soha egész az okkupációig, az iszlám a kereszt ellen, az urak az uralkodó ellen, a jobbágyok a/ urak ellen, kapetánok, vajdák, szeredárok, glavárok harcoltak szakadatlanul; az ősök dicsőségét és a szerelem édességét dalló énekektől pedig ma is visszhangzik az egész ország. - részlet Asbóth János 1887-es előszavából