Anyuka, velem jössz vagy csak utánam?

A könyv igaz történet alapján, egy személyes tragédia okán született. Egy édesanya mesél benne kisfia hosszas, küzdelmekkel teli betegségéről, tragikus haláláról és arról, hogy hogyan lehet feldolgozni a feldolgozhatatlant és elfogadni az elfogadhatatlant. A történet nem csak azoknak szól, akik elvesztették a gyermeküket. Mindenkinek, aki veszített már el valami igazán fontosat. Családot, barátot, szerelmet, hitet vagy éppen reményt. A hosszú út, amit e könyvből megismerhetünk, fájdalommal, kérdésekkel és kilátástalansággal van kikövezve, de megnyugváshoz és válaszokhoz vezet. Mindenki erőt és hitet meríthet belőle. A könyv előszava: Nagyon nehéz volt! Elképzelhetetlen dolognak tartottam, hogy egyszer le tudom írni 10 év küzdelmét az életben maradásért. Az ötévnyi szenvedést és harcot a fiam gyógyulásáért, és másik ötévnyi kínlódást az én túlélésemért. Annyiszor belekezdtem pedig! De a próbálkozásaim az évek alatt mindig kudarcba fulladtak, mivel minden sor után lelkileg és idegileg is összeomlottam. Minden leírt mondat újra és újra feltépte a még be sem gyógyult sebeket. Azt hittem, leírhatatlan az a fájdalom, amit kisfiam elvesztése jelentett. Azt hittem, leírhatatlan az a vergődés, az a bűntudat, az az elveszettség, amit utána évekig éreztem. Aztán történt valami! Valami, ami segített elengedni Őt. Valami, ami segített újrakezdeni az életemet. Valami, amitől talán újra szépnek láthatom az életet és benne magamat. Valami, aminek hatására, még ha sűrű könnyek között is, de sikerült megírni ezt a könyvet. Nagyon nehéz volt! De úgy érzem, tartoztam magamnak ezzel. És talán a gyermekem elengedéséhez és a gyászom feldolgozásához vezető hosszú út története mindenki számára hordoz üzenetet. Mindenki számára, aki veszített már el valami igazán fontosat.