Isteni és Emberi Színjáték

Dante Isteni Színjátéka irodalmi remekmű, melyet Babits Mihály fordításában ismerhetünk. Dante a Földön járt, de halála, 1321 óta Vergilius kíséretével, megjárta és megismerte a Túlvilágon a Poklot, a Purgatóriumot és a Paradicsomot. Dante leírja és ábrázolja is ezt a világot. Földi nagy szerelmével, Beatricével a Túlvilágon is találkozik, ahol a Paradicsomban mindketten boldogok. A Színjáték akár kettőjük szerelmének édes története is lehetne, de nem csupán az, hanem egy szintén örök életű eposz, melyben Dante az egész vallásos középkort ismerteti jó és rossz intézményeivel együtt, és állást is foglal. Üzenetet küld a jövőnek, melyben a vallásos középkor és a reneszánsz Színháza tovább szélesedett. Shakespeare nyomán, Ázsia világszínpadán folytatom az Emberi Színjáték ismertetését, melyet maga a történelem írt. Az emberi szellem nagysága és a történelem kegyetlensége között feszülő ellentét harcában most Kína Krisztusa Konfucius, a konfucianizmus és az államkapitalizmusával összekötött hite győzött a dekrisztianizálódott balliberális Nyugat óriási hatalmával szemben. "De hát az ember nem arra született, hogy megöljék. Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni soha." Ázsia színpadán legördült a függöny. A szünet után már a "Theatrum mundi" világszínpadán, az egész Földön, élőben folytatódik az "előadás". Az egész Föld egyetlen nagy "Színház".