Max Tivoli vallomásai

Max Tivolit kettős átok sújtja: egész életében egy és csakis egy nőt szeret, öregemberként, ifjúként, gyerekként sajnos szívet tépően ebben a sorrendben. A másik átok ugyanis az, hogy öregemberként látja meg a napvilágot, s attól fogva fiatalodik visszafelé. És ami a lényeg: teste a lelkével soha, egyetlen percig sincs szinkronban. Hihetetlen sors, csak keveseknek adatik meg, hála legyen Istennek. De akivel megesik, annak van mit megosztania kortársaival és az utókorral.

Andrew Sean Greer két tudós gyermeke. A Brown Egyetemen tanult kreatív írást. Miután évekig dolgozott New Yorkban taxisként, nevelőtanárként, tévésként és sikertelen íróként, a Montana állambeli Missoulába költözött, és újabb diplomát szerzett a Montana Egyetemen. Innen Seattle-be, majd San Franciscóba települt át, ahol jelenleg is él, bár a New York Public Library Cullman Center munkatársa. A 2004-ben megjelent Max Tivoli a második regénye ezzel robbant be az irodalmi köztudatba.

Elbűvölő regény. Olyan nagyszerű, akár Proust és Nabokov, de mindehhez a mélységes kiábrándultság parfümös, elegáns stílusa társul Max így ír: Az élet rövid és keserű, de szerettem. Megrendítően fonák létét kifejezően, árnyaltan ábrázolja, és átütő erővel jeleníti meg az emberi sors különös voltát és elfojtott diszharmóniáját. (John Updike a regényről, a The New Yorkerben)