A halál-folyó

Odament a polcokhoz, megfogta a kazettát... éppenhogy odatehette az asztalra a gyémántok mellé, amikor az a kényelmetlen érzése támadt, hogy nincs egyedül.
Megfordult, és abban a pillanatban egy szakavatott és rezdületlen kézből rámeredő pisztolycsővel találta magát szembe.
- Lám, lám - szólalt meg derűsen Hiller -, egy kóbor műgyűjtő! Szabad a nevét, Senhor?
- Serrao. - Serrao boldogtalanul nézett rá. - Miért szegezi rám azt a flintát?
- Ebben a tetűfészekben, tudja, nem jutni névjegykártyához. Ezt használom helyette. Van magánál fegyver Senhor Serrao?
Serrao lassan benyúlt a belső zsebébe. Hiller rámosolygott.
- A klasszikus módon, persze! Az ujjaival megfogja szépen a csövénél, és leheletfinoman leteszi az asztalra... Miért követett engem, Senhor Serrao?
- Nem magát követtem - motyogta Serrao. - Csak éppen mind a ketten ugyanazt a pasast akarjuk felhajtani...

Hajtóvadászat egy könyörtelen tömeggyilkos után a brazíliai ősvadon zöld poklában - Vakmerő katonai akció egy ostromlott erőd felmentésére a száz évvel ezelőtti Vadnyugaton - A világhírű brit író két izgalmas kalandregénye egy kötetben.