Az intellektustól az intuícióig

Ki volt Alice Bailey valójában? Csupán egy Amerikába vándorolt, egyszerű angol nő? Hírhedt boszorkány? Különc filozófus? Netán spiritiszta médium? Többgyermekes, elvált családanya? Az ezoterikus asztrológia elterjesztője? Vagy sikeres író, könyvkiadó? Nos, mindegyik állítás igaz a különös érzékenységű asszonyra, akit annyira érdekelt a halálon túli világ, hogy 15 éves kora előtt háromszor kísérelt meg öngyilkosságot. Alice Bailey (1880-1949) hosszú éveken át dolgozott az Amerikai Tezófiai Társulat könyvtárosaként, majd egymás után írta könyveit, amelyekkel saját irányzatot indított. A New Age mozgalom harmadik elnöknőjeként ő fogalmazta meg az irányzat alapelveit, és ő a főpapnője is. Az általa lefektetett elvek máig meghatározóak és kötelezőek a New Age mozgalomban. Az írónő első négy kötete gyönyörű ívet rajzol az ember fejlődéséről, kezdve a lélekkel való tudatos kapcsolatfelvételtől egészen addig a ponting, amikor már a léleké az irányító szerep, s az érzékeny "kereső"-ből, elkötelezett és tudatos "tanítvány" lesz, aki eltökélten halad az Úton. Jelen könyv a sorozat indító kötete, amely a meditáció természetével és valódi jelentőségével, illetve széles körű nyugati alkalmazásával foglalkozik. Legfontosabb szerepe abban rejlik, hogy az átlagolvasó számára is érthető nyelven határozza meg, mi is a lélek, s miként vehetjük fel a kapcsolatot saját lelkünkkel. Tisztázza az ösztön, az intellektus, az intuíció és a megvilágosodás fontos fogalmait, valamint bemutatja azt az öt fokozatot, amelyen keresztül az intellektus az intuícióig jut. Beszél a tudatosság aktív és passzív formáiról, és arról, hogyan lehet az elmét összhangba hozni a lélekkel. Bemutatja az érzékszervek, a belső elválasztású mirigyek, az agy és az elme kapcsolatát, valamint részletesen szól a meditáció gyakorlatának szabályairól, formáiról, veszélyeiről és az illúzió világáról.