Alfred Neumann szerencs?s k?zzel tal?lta el a kort ?s a t?rt?nelmi leveg?t, amelyre a k?z?ns?g ?h?tozott, nagy reg?nye t?rgy?ul XI. Lajos francia kir?lyt v?lasztotta, ezt a s?t?tlelk?, c?lrat?r? akarat?ban eszk?zeit sohase v?logat? uralkod?t, aki el?sz?r egyes?tette Franciaorsz?got, megsemmis?tve a h?b?ri sz?ttagolts?got v?delmez? f?rang?ak ellen?ll?s?t ravaszs?ggal, b?rt?nnel, fejveszt?si p?r?kkel, ?s ha ?gy fordult, lass? vagy gyors m?reggel, gyilkoss?ggal. Vajon ?rdemes volt-e ma ?jra felid?zni ezt a mozgalmas vil?got? A napi siker igazolta az ?r? t?rekv?seit. A t?rt?nelem adta Neumann kez?be a Peronne-i v?rban esett dr?m?t. Lajos kir?lyt az intrikus hercegek ?s saj?t ?rul? miniszterei t?rbe csalj?k. Nem fontos a val?s?g, hogy t?nyleg s?lyos megal?z?sok ?r?n menek?lt meg, szinpadiasan elhitet? m?don a fegyvertelen kir?ly egyetlen tan?csad?j?nak a seg?ts?g?vel m?gis ellens?gei f?l? emelkedik a reg?nyben. Ez a tan?csad? Oliv?r, a kir?ly borb?lya, a s?t?n. Neumann itt is k?vetkezetes marad, nem keresi misztikus magyar?zatok seg?ts?g?t, Oliv?rnek csak n?pies neve a s?t?n, voltak?ppen embereket l?t?, gy?ng?iket hamar kiismer? ?s felhaszn?l?, egysz?val uralkod?sra termett figura. Gyermekkor?ban sz?m?t? zsarnoka csal?dj?nak, aki apja, mostohaanyja, b?tyja, n?v?re b?neit ismeri ?s ha sz?ks?ges, ?gyesen ir?ny?tja, adminisztr?lja is. K?s?bb a flandriai v?rosok kavarg?, l?zong? ?let?ben mint c?hmester, a franci?k titkos ?gyn?ke ?s a h?tt?rb?l m?r vezeti, c?ljai szerint alak?tja az esem?nyeket. Mikor Lajos mell? ker?l, a k?t rendk?v?li f?rfi k?lcs?n?s szeretet sodr?ba jut; ha van ezekben a fejezetekben misztikum, csak annyi, hogy k?t l?lek ?sszeolvad?sa mindig rejt?lyes. Apr? rezd?l?sek is jelent?s?get nyernek, a Peronne-i csapd?ban Lajos kir?ly szellemes f?l?nye, amellyel a hal?los veszedelemb?l kimenek?l, Oliv?r cs?ndes, szuggeszt?v munk?j?nak ?s tal?l?konys?g?nak eredm?nye. Neumann ?rz?keltetni tud m?g enn?l is megfoghatatlanabb ?s s?lytalanabb idegm?k?d?st, mikor Lajos megszereti Oliv?r asszony?t, ?s a szerelmes, f?lt? f?rj odaadja az asszonyt a m?siknak, nem udvaronci al?zatoss?gb?l, nem gy?va szemethuny?ssal, mert a kir?ly? a k?v?ns?g, de k?ptelen megtagadni a legkedvesebbet is att?l, akivel akaratban, gondolkoz?sban, l?zban ?s lelkesed?sben, gy?l?letben ?s c?lokban ?sszeforrt. Ha val?ban ez a k?nyv volt a mult ?vben a legnagyobb n?met k?nyvsiker, a dinasztikus h?s?g ?posza, mindenesetre jellemz? a "k?zt?rsas?gi" N?metorsz?g hangulat?ra - ?rja Ascher L?szl? 1928-ban megjelent k?nyvkritik?j?ban. A k?tetet Kiss Dezs? ford?totta. Ez a regl?ny kortalan: ?r?i eszk?zei, jellemform?l?sa, t?rt?netvezet?se a legkiv?l?bb t?rt?nelmi reg?nyek k?z? emelik. Letehetetlen, izgalmas ?s id?szer?, mindezek mellett felvillantja a XV. sz?zadi Frank?nia t?rt?net?t, a Valois-dinasztia kezdeteit. J? sz?vvel aj?nljuk, maradand? olvasm?ny!
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
