Tudomány, szabadság, béke

Ezeket a sorokat nem mint biokémikus írom. Nekem is van két könyvem és vagy féltucat értekezésem a háború és béke problémájáról. Nem jelent meg egy sem, nem is fog. Azért írtam őket, hogy tisztázzam magam előtt, hol a helyem, mi a kötelességem ebben a világkrízisben, mely az utolsó évtizedekben már kétszer sodorta katasztrófába az emberiséget; minden jel arra vall, hogy ez a két katasztrófa egy hosszabb sorozatnak csupán az első két tagja. Nem is tintával írtam ezeket a munkákat, hanem vérrel és verejtékkel, belső tusakodásomban. Ugyanígy vérrel és verejtékkel íródott Huxley-nek ez a kis könyve. Nem minden ponton értek vele egyet. De egyben feltétlenül megegyezünk: ilyen becsületességgel kell magával mindenkinek számot vetnie, ahogy azt Huxley teszi és ilyen bátran kell kimondani az eredményt, a szellem, a meggyőződés rendíthetetlen erkölcsi erejével. Mindannyian a világtörténelem szereplői vagyunk, mindannyian felelősek vagyunk azért, ami történik.