Hát boldog vagyok

Hát tessék. Nekem mondta el először, és most én is elmondtam nektek. Savinien de Cyrano de Bergerac. Fura név. Nagy név: szó szerint, bármilyen lapra leírva nagy, és tovább nagyítja, hogy ismerős és bizonyos szempontból népszerű. Meg kell hogy mondjam, nem tudtam pontosan, miért használja. Nem értettem egészen. Meg akartam kérni, hogy legyen szíves, ismételje meg, amit mondott, de már elsodorta az álom, messze túl rajtam. Megdörzsöltem a nyakam, nyeltem, lenéztem az alvó arcára, ahogy a párna lankáira nehezedik. Elvettem róla a kezem, a homloka körvonaláról, az ismerős mintáról, amelyet az a sajátos csontozata formált, és vigyáztam, nehogy megzavarjam. /.../ Több mint harminc évet éltem, hogy elérjem ezt az estét, ezt a szobát, ezt a kezet, amely mindig olyan erős és szilárd volt, és olyan ügyes a számomra kellemes érzésekben. Harmincöt év minden alvó, várakozó, bespalettázott hónapja, mire a meglévő szerelemről egy mondatot meg tudok formálni, át tudok érezni és komolyan tudok gondolni. Szerintem megéri a várakozást. "..A.L. Kennedy olyan író, aki bővében van emberségnek és melegségnek - ami külön öröm a mai sivár időkben -, emellett igen ügyesen bánik a bonyolult, rétegzett narratívával, és a cselekményt úgy építi föl a megdöbbentő tetőpontig, hogy minden a helyén van, és egy cseppet sem érezzük keresettnek." (Salman Rushdie)