Párbaj

Férje hagyatékát rendezve az özvegy váratlan leletre bukkan: a férfi, és annak előző felesége közötti levelezésre. Előbb tétova kíváncsiságból, majd szinte kényszeresen olvasva merül egyre mélyebbre művészettörténész férje, és a korábbi feleség: a festőnő közötti viszony intimitásaiba. Lépésről lépésre egy merőben más férfialak mutatkozik meg előtte, mint akit ismerni vélt, szeretett és tisztelt. Feltárul előtte egy szerelem és házasság tragikumtól sem mentes története, melyben a női nem ősi, ösztönös szerepének újkori megváltozása alattomban aláássa az egymás iránti bizalmat, az összetartozást. Vágyaik és ambícióik szinte naponta karamboloztak lelkükben, idegzetükben, és ez végül visszavonhatatlanul meghatározta sorsukat. Történetük példa arra, hogy sem a nők, sem a férfiak nem szoktak még hozzá mindahhoz a változáshoz, amit az emancipáció a jogi kereteken, a közéleti megvalósuláson túl az egyes ember számára a párkapcsolatok érzelmi mélyrétegeiben jelent: ahhoz, hogy a Nő a Férfi versenytársává vált az egykor gyámolításra szoruló, avagy készségesen szolgáló oldalbordából.

ÁCS MARGIT 1941-ben, Újpesten született. Az ELTE magyar-történelem szakán végzett 1964-ben, és szerkesztőként dolgozott 1987-ig a Szépirodalmi Könyvkiadónál, majd 1992-ig a Magvető Kiadónál. 1992-től 2009-ig a Kortárs folyóirat rovatszerkesztőjevolt. Tanulmányok, kritikák publikálásával kezdte pályáját, s szépírói munkássága mellett is folyamatosan jelentkezett esszéivel.