A Jégcsaptündér könnyei

Valamikor r?ges-r?gen, a vil?gnak kezdet?n sz?rnyra kelt egy legenda a J?gcsapt?nd?r l?tez?s?r?l, akinek a k?nnyei sok szenved? embert meggy?gy?tottak, am?g hittek benne ?s k?zel ?lltak hozz?. Az emberek egyre ink?bb elt?volodtak a legend?nak tartott t?rt?nett?l ?s m?r nem v?lt?k igaznak az ?si mesemond?k ?ltal egy titkos k?dexbe ?sszegy?jt?tt t?rt?neteket. Igaz, a k?dex a sz?let?se pillanat?ban azonnal ?n?ll? ?letre kelt ?s a maga ?tj?t j?rta. Kiz?r?lag ott ?s akkor jelent meg, ahol, ?s akinek a legnagyobb sz?ks?ge volt a seg?ts?g?re. Sokan m?g ma is fejcs?v?lva p?d?rik meg a bajszukat ?s azt mondogatj?k: ,,Majd hiszem, ha a saj?t szememmel l?tom." ?m ez a fantasztikus orsz?g mindenki sz?m?ra csak akkor l?tezik, csak akkor l?that?, ha hisz benne... Igaz, avatatlan szemek nem is pillanthatj?k meg, ma m?r kiz?r?lag az arra ?rdemes gyermekek l?thatj?k. ?k is csup?n az ?lmaikban, s mire fel?brednek, egy?ltal?n nem eml?keznek r?. ?gy van ez rendj?n, J?gorsz?g ?rz?i vigy?znak, nehogy illet?ktelen szem?ly bukkanjon r? ama t?nd?kl?en misztikus vil?gra, ahol ?r?k id?kt?l ?r?kk? minden csupa sz?ps?g, ?r?m, t?nc, zene ?s v?gtelen szeretet. N?melyik sz?l? est?nk?nt m?g ma is elmes?li gyermek?nek ?s egy?tt mer?lnek el az ?lmok vil?g?ban. T?rt?nt egyszer, hogy egy kisl?ny, akit T?ndik?nek neveztek a sz?lei, elvesz?tette az ?desanyj?t ?s ett?l annyira rosszul ?rezte mag?t, hogy olyan dolgokat tett, amit egy?bk?nt meg sem pr?b?lt volna. Az ?desapja sem tudta megvigasztalni, hiszen ? is naponta sir?nkozott a nagy-nagy vesztes?gen. A kisl?ny tan?t? n?nije javasolta a k?nyvt?rat ?s az olvas?st. T?ndike kalandjai ekkor kezd?dnek, mert elindul, hogy megkeresse a J?gcsapt?nd?rt, akinek a k?nnyei tal?n rajta is seg?tenek. Hossz?-hossz? ?tja sor?n olyasmire is r?lel, amire nem is sz?m?tott...