Antikvár könyv - A faanyagvédelem módszerei és anyagai - 1993

A kedves olvasó, ha néhány pillantást vet környezetére, szinte biztos, hogy a fának többféle megjelenési formájával is találkozik. Az ember számára magától értetődő és természetes, hogy a fa mint anyag az épített környezetünk egyik meghatározója, és nyugodtan elmondhatjuk, hogy az egész életünket végigkíséri. Az is természetes, hogy ez az anyag nem örök életű, mert az igénybevételektől elkopik, eltörik vagy amiről könyvünk is szól, a farontó gombák, rovarok martaléka lesz, azaz a köznyelv szerint elkorhad, esetleg elég. Általában csak a tűzkárok okoznak meglepetést. A gomba vagy rovar okozta pusztításon nem ütközünk meg túlságosan, mondván ez a természet rendje. Természetes, hogy pl. a szőlőt tartó oszlopokat egy idő után cserélni kell, mert már úgy elgyengülnek, hogy nem bírják el a lugast. Azon sem lepődünk meg, ha a több évet megélt kerítés léceit kell cserélni, mert elkorhadnak. A fának ezt a folyamatos leépülését nap mint nap látjuk, és mert a folyamat a szemünk előtt történik, elfogadjuk, sőt gyakran - igaz, nem szándékosan - elő is segítjük A rejtett, vagy ritkán látható, főként a szerkezeti vagy használati fatermékekben észrevett károsodásokat már kevésbé tartjuk napi jelenségnek, mert bekövetkezésükre nem készültünk fel. Ezekről általában csak akkor szerzünk tudomást, amikor az okozott kár kiterjedtebb, súlyosabb. Az ily módon fából készült termék javítása, pótlása is költségesebb, a lakókörnyezetünkhöz tartozók esetében még kényelmetlenségekkel is jár. Pedig itt is csak a farontó gombák vagy rovarok tették azt amit a természet rendje szerint tenniük kell. Ennek tudata persze nem csökkenti a keletkezett károkat, és nem kímél meg azoktól a költségektől, gondoktól sem, amelyeket pl. egy tetőgerenda, vagy a könnyebb tisztántarthatóság céljából alaposan leszegezett gumi vagy műanyag szőnyeg alatt elkorhadt padló vagy parketta cseréje jelent.