Zsugori - telhetetlen fösvény ember / VÍGJÁTÉK ÖT FELVONÁSOKBAN (Gyulai Liviusz színes illusztrációival)

A régi magyar műfordításokat bemutató sorozat első drámakötetét tartja kezében az olvasó. Az 1790-es években szerveződő magyar hivatásos színészetnek sok jól játszható darabra s főleg sok vígjátékra volt szüksége, hogy szűk közönségét a gyakori bemutatókkal meg is tartsa. Eredeti magyar művek híján fordításokat játszottak, azaz jobban mondva külföldi művek hazai színre alkalmazott "magyarításait"; ezeket jobbára a már virágzó iskolai színjátszásban gyakorlatot szerzett paptanárok készítették. Közülük volt a legjelesebb, Simai Kristóf, akit kortársai a "magyar Plautusnak" tiszteltek. Simai a XVIII. századi Komáromba helyezte Moliére vígjátékának cselekményét, a "telhetetlen fösvény embert", Anselme-et nála Némedi Gyolcs Istvánnak hívják, és Simai alföldi nemesembernek teszi meg. A Zsugori igen népszerű darab lett - csupán 1793-94-ben hét előadást ért meg. "Adódott olyan helyzet is, amikor a típus hazai előképei saját magukat láthatták a budai deszkaszínház, a Reischl-ház színpadán. Ez 1793. március 19-én, József napján történt, amikor a pesti országos vásárra felgyűlő alkalmi publikumra számítva (kereskedőkre, tőzsérekre, alkuszokra) tűzték műsorra Simai Kristóf magyarítását" - írja utószavában Kerényi Ferenc.