Zagolni zabad?

Megjegyzés: Fekete-fehér fotókkal illusztrált. Első kiadás! ELŐSZÓ Ötvenévnyi külföldi tartózkodás után, itt Franciaországban, ahol élek, barátok és ismerősök biztatására nekiültem, hogy gondolataimat, emlékeimet feljegyezzem. Tudom, hogy rengetegen írnak könyvet. Politikusok, filmsztárok. Híres emberekről jelennek meg vaskos kötetek. A tűzoltó papírra veti emlékeit élete nagy tüzeiről. Sőt, a gyilkos a börtönben gyermekmeséket ír. Könyvtárakat töltenek meg a náci rémtettekről szóló tanúvallomások. Márai Sándor mondja: "Néha már úgy rémlik olyan sok a könyv, hogy nincs többé igaz helye a gondolatnak a könyvben. Nem fér el a gondolat a szavaktól." Szeretném az általam átélteket másokkal megosztani és kiírni magamból. Anna Frank naplója ma a francia középiskolákban kötelező olvasmány. Egy kislány pár feljegyzéssel megörökített sorsa egy egész vészkorszakot bemutat. A következő nemzedékek újraélik ezeket az időket, és kimondják: soha többé! Én is úgy szeretném emlékeimet megírni, hogy az olvasó beleélhesse magát az akkori helyzetekbe, és úgy érezhesse, hogy vele történik mindaz, ami velem történt meg hajdanán. Nem akarok vádaskodni, és kezeimet tördelve siránkozni. A sors ajándékaként tekintek az átéltekre, mert ugye, nem mindenkinek adatik meg egy ilyen kalandos, gazdag és tanulságos élet...?! Vissza FÜLSZÖVEG Nádasdy Borbála könyve arról szól, ami közös mibennünk. A huszadik századról. A századról, amelyben minden elveszett. Elveszett egy ország, elveszett egy élet, elveszett minden bizonyosság, elveszett a hit, elveszett a remény is - és gyakran az sem volt biztos, hogy holnap is fölkel a nap. Arról szól ez a könyv, hogy hogyan veszett el még a kollektív tudat is, és a kollektív emlékezet. S hogy ameddig ezt nem szerezzük vissza, kiszolgáltatottak leszünk, vagyunk, addig mivelünk bármint meg lehet csinálni. Erről szól ez a könyv? Nem. Ez a könyv egy magyar grófnő életéről szól. Erről szól ez a könyv? Persze. Egy magyar grófnő élete a mindannyiunk élete. Ez a nyilvánvaló, amelyre rá kell mutatni. Ez a kor persze nem kedvez a történelemnek ,a történelmi tudatnak, az emlékezetnek. Ez a mi korunk: a történelem ellensége. Csodálom ezt az asszonyt és szeretem. szeretem az életét, amelyet helyettem is megélt. Csodálom, hogy kibírta. Csodálom, hogy nem adta fel. Ha majd nagyon elcsüggedek megint, őt fogom olvasni újra. Őt is... Vissza