Vita Bécsben a fegyveres erőkről 1973-1980

1973. október 30-án kezdődtek, s immár nyolcadik éve folynak a bécsi tárgyalások a fegyveres erők és a fegyverzet kölcsönös csökkentéséről Közép-Európában. Azóta több mint húsz tárgyalási szakasz volt, a plenáris ülések száma pedig a 300-hoz közeledik. Mindezek ellenére kézzelfogható eredmények - eltekintve a Szovjetunió egyoldalú döntésétől - továbbra is váratnak magukra. Az eltelt időben a magyar közvéleménynek kevés lehetősége volt, hogy átfogó ismereteket kapjon a tárgylások lényegéről. Az újságok és folyóiratok ezzel kapcsolatos cikkei csak részleges betekintést nyújtottak az érdeklődőknek. A magyar olvasóközönség joggal vár tehát feleletet arra, hogy: minek tekintendő ez a tárgyalás; hol helyezkedik el a hetvenes évek nemzetközi kapcsolataiban; milyen kérdések álltak és állnak a vita középpontjában; miben rejlik azok bonyolultsága; mi a valódi oka a konkrét eredmények elmaradásának? Néphadseregünk hivatásos állománya körében is élénk érdeklődés tapasztalható a bécsi tárgyalások iránt. Az általános problémák mellett mélyebb elemzést vár a tárgylások katonai oldaláról, az összefüggésekről, a javaslatok és állásfoglalások összehasonlításáról, a felek szándékairól. A szerző ezekre a kérdésekre igyekszik választ adni olyan részletességgel, amely várhatóan kielégíti majd mind az általános, mind pedig a szakmai érdeklődést. Bizonyos mértékig nehezíti a munkát, hogy a tárgyalások bizalmas jellegűek, s ezért konkrét tények és adatok elvileg nem közölhetők. A nyugati tárgyalópartnerek "jóvoltából" azonban a tőkésországok sajtójában csaknem valamennyi adat és tény megjelent. A szerző ezeket használja fel anélkül, hogy a tárgyalások bizalmas jellegét megsértené. A téma érdemi részeinek tárgyalása nélkül már a bevezetésben válaszolni kell néhány olyan kérdésre, amely később segítheti az olvasót. Először is megállapíthatjuk, hogy a bécsi haderő csökkentési tárgyalás a nemzetközi enyhülés eredményeképpen, a szocialista országok politikai, gazdasági, katonai erejének növekedése következtében, vagyis a nemzetközi erőviszonyoknak a haladás, a béke erői javára történt eltolódásával jöhetett létre. A bécsi haderő csökkentési tárgyalás azonban nemcsak a politikai enyhülés következménye, annak további kibontakozásának egyik fontos eleme, feltétele is. A szocialista országok párt- és állami vezetői az elmúlt években számos esetben hangot adtak véleményüknek, hogy a politikai enyhülést katonai enyhüléssel kell kiegészíteni, s ezzel megszilárdítani a politikai enyhülés terén elért eredményeket. Ez a véleményük változatlan maradt azután is, hogy a nemzetközi imperializmus legreakciósabb erői 1980 elején hidegháborús támadást indítottak a haladás fő ereje, a Szovjetunió és a nemzetközi enyhülésben elért eredmények ellen. Nagyon veszélyes ugyanis, ha tovább folytatódik a fegyverkezési hajsza, növekszik a katonai erő a két szövetségi rendszernél, amelyek akadályozzák az érintett országok közötti sokoldalú kapcsolatok erősödését is. Siker vagy eredmény a bécsi haderő csökkentési tárgylásokon tovább növelné a kölcsönös bizalmat a részt vevő országok között, szilárdítaná a nemzetközi biztonságot, s egyben a háború veszélyét is csökkentené.