Visszaemlékezés az 1848-49. évi szabadságharcra Erdélyben

Imreh Sándor erdélyi nyomdász volt a 19. század második felében. Marosvásárhelyen tanult, s 1848 tavaszán került Kolozsvárra, ahol hamarosan beállt a honvédseregbe. A szabadságharc leverése után besorozták a császári-királyi seregbe, s majd egy évtizedet Olaszországban szolgált. Hazatérte után folytatta nyomdászmesterségét, Kolozsváron, illetve Pest-Budán dolgozott, végül Marosvásárhelyen a nagy hírű református kollégium nyomdájának bérlője lett, s fontos közéleti szerepet töltött be a város életében. A Visszaemlékezés 1887-ben keletkezett, s majd negyven év távlatából beszéli el az egykor 18-19 éves fiatalember honvédélményeit. A szabadságharc erdélyi előzményeit ugyanúgy megismerhetjük az írásból, mint a hadjáratok és ütközetek eseményeit. Emlékeinek stílusát ifjúkori szemlélete határozta meg. A megszépítő évtizedek távlatából is átüt az egykori fiatal férfi élménye, az emberformáló 1848-49-es másfél év sajátos hangulata, az ott megtapasztalt bajtársiasság és hazaszeretet. Emlékei az egyszerű ember nyelvén szólalnak meg, s a szerző az események fő sodrától el-elkanyarodva, érdekfeszítően szól a történelmi kor hétköznapjairól, személyes története számos epizódjáról, lelkes pillanatairól.