Vidravas regény - Korjellemző magyar próza 1945-1990

FÜLSZÖVEG Vidravas. Csapóvas, kelepce, csapda, vastőr. Vaskaptán. Orsolya minden reggel ennek jegyében ébredt. Itt, a Csiliközben a bakonyi, a tószigeti és a csallóközi elnevezések találkoztak, de az öregek úgy is emlegették ezt a tányér alakú, nyeles, gyilkos szerszámot, hogy: Falleisen, Fangeisen. Valami éjszakai ragadozó pusztította a baromfit. Átharapta a nyakát, és kiszívta a vérét. A dögöt ott hagyta. Rév Kálmánné nem engedte kárba veszni a négy-öt kiló húst. Olyan vérszívó idők jártak, hogy megették az orbáncban elhullott disznót is. Minden porcikáját föltöltötték kolbásznak, agyonsózták, fűszerekkel megbolondították, füstön cserezték - nem kapott tőle húsmérgezést senki. Legfeljebb undort, ha ismerte az eredetét. A vidravas volt minden reggel az első. Megelőzte a hólapátolást, az ágyak bevetését, a reggelit. Egyedül a fogmosást nem, Orsolya olyan kevés elviselhetőt talált önmagán, hogy ezt a keveset igyekezett ápolni. A keze kedvéért minden este kimosta fehérneműjét, zokniját, s a vastűzhely körbefutó alumíniumrácsán szárítgatta, hogy hosszúkás, gyöngyszínű körmei alól s a körömágyakból kiáztassa a napi mosogatás, ágvágás, hamuzás, moslékkeverés, krumplihámozás, padlósikálás, vízhordás szennyét. Merészen rövidre vágott haját hetente mosta hólében vagy féltett esővízben, s ecettel öblítette, hogy fényes legyen, mint az érett gesztenye héja. Korán megöregedett, göcsörtté szikkadt anyja rosszalló pillantásától kísérve a mosléknak langyosodó vízből ellopott fél literre valót, s a fogaira pocsékolta: kopott fogkeféjén szódabikarbóna, mert olcsóbb volt és jobb, mint a Dentofil. S ellopott ezalatt tíz percet is az időből. A munkaidőből. Utána fölhúzta szürke kashanadrágját, a bátyja kinőtt, még mindig kecses, lapos kérgű, harmonikázó csizmáját - 45-ben vették egy orosz suhanctól -, hosszú ujjú fehér gyapjúingét - szintén kincstári eredet -, föléje vastag, sötétszürke pulóvert (négyszázötven forintért tavaly vásárolta egyhavi ösztöndíjából), az anyja zsíros, báránybőr bekecsét, s kézzel kötött sálját körültekerte a nyakán. Nem számított rá, hogy továbbra is falun kell élnie, más ruhája erre a célra nem volt.