Vesztes háborúk - megnyert csaták

"Ha egy embert megmentesz, az egész világot mented meg", mondja a Talmud sokszor idézett parabolája. Reviczky Imre királyi ezredes, Erdély katonai parancsnoka megtette azt, amit az isteni és emberi erkölcs minden egyes halandóra kirótt az emberi életek megmentése érdekében. Ha csak egy ember is megtette ezt, akkor bennünket ez arra kötelez, hogy emlékezzünk rá és példaadására. A szerző, Reviczky Ádám maga is katonatiszt a második világháborúban (e tevékenységének összefoglalása az új kiadásban olvasható először), 13. századi magyar nemesi család tagja, mely számára a katonai pálya, akárcsak a közéleti funkciók betöltése magától értetődő volt, édesapjának, az immár legendává nemesült Reviczky Imre ezredesnek állít emléket. Reviczky Imre alig hatvan évre szabott élete azért válhatott erkölcsi példázattá, mert egy adott történelmi helyzetben - katonai karrierje, sőt élete kockáztatásával - megmaradt embernek az embertelenségben: ezrek életét mentve meg a biztos pusztulástól. Munkaszolgálatosok, politikai üldözöttek, nemzetiségiek vallanak a könyvben Reviczky tetteiről. Az életrajz és memoár fontos adalékokat szolgáltat a két világháború közötti korszak közszelleméről, politikájáról, s benne a tisztikar világáról is. t A könyvnek ez a második kiadása; az első 1985-ben beteljesítette azt a hivatását, hogy a rendszerváltás hajnalán olyan kibontakozáshoz nyújtson történelmi és erkölcsi alapot, amely a megbékélést, a sebek alkotó begyógyítását célozta. Reviczky Ádám haláláig járta előadásaival a világot ugyancsak e célok szolgálatában. Negyedszázaddal később - sajnos - a könyv példája, üzenete aktuálisabb, mint első megjelenése idején.