Veszélyes vidék

Thassy Jenő tragikus gyermek- és kalandos ifjúkort megélve 1946-ban menekült el Magyarországról. A rákényszerített katonai pálya helyett irodalommal szeretett volna foglalkozni, s már első állomáshelyén, Franciaországban hozzákezdett családjának, történelmi rokonságának, hihetetlen eseményekben gazdag életének, egy letűnőben lévő korszak panorámájának megörökítéséhez. Munkás életét szándéka ellenére riporterként töltötte, a Szabad Európa Rádió, majd az Amerika Hangja megbecsült és világszerte ismert munkatársaként, de sohasem mondott le irodalmi ambícióiról. Mégis fél évszázadnak kellett eltelnie, míg életrajzának első kötete, a születésétől a II. világháború végéig terjedő időszak eseményeit felidéző Veszélyes vidék megjelenhetett. A hatalmas sikert arató első kötetet gyors egymásutánban követte a folytatás: a Hátraarc (1999) a háború végétől az ország elhagyásáig terjedő időszakot eleveníti fel, a Botcsinálta amerikai (2000) az Újvilágba érkezés viszontagságait és a beilleszkedés nehézségeit meséli el, az utolsó kötet, az Egyetlen otthonom (2002) pedig az 1956-os forradalom napjaitól a rendszerváltás első hónapjaiig kíséri nyomon a szerző életét. A hitelesség ugyanolyan erénye Thassy Jenőnek, mint lebilincselő olvasmányossága.