Vergődésben

A monográfia történeti perspektívába ágyazva, időrendi szakaszolásban vázolja és elemzi a vajdasági, erdélyi, kárpátaljai és felvidéki (elsősorban a katolikus és református, jóval szerényebben az evangélikus és unitárius) magyar egyházak eltérő és sokszor kényszerű változásoknak kitett XX. századi társadalmi szerepvállalásait. Fő irányvonala a magyar identitásmegőrző és közösségépítő szerep vizsgálata, mind az intézmény, mind pedig az egyéni kezdeményezések szintjén. Ebben a megközelítésben a nemzetközi hatalmi és döntéshozói központtal rendelkező katolikus, illetve a helyileg szervezett protestáns egyházak kiváló összehasonlítási alapot szolgáltatnak a politikai környezet által behatárolt mozgásterekről. Ennek köszönhetően gyakorlatilag Trianontól máig végig lehet követni a vatikáni geopolitikai és az egyes nemzetpolitikai érdekek kárpát-medencei találkozásait, illetve ütközéseit. A monográfia elsődleges tanulsága, hogy a kommunizmus bukását követően, és az Európai Unió kiszélesedése közepette, gyökeresen megváltozott egy kb. 80 éves paradigma. Az 1918 óta szétfejlődött magyar kisebbségek, amelyek különböző országokban élnek, ma egy rendkívül összetett és sokrétű helyzetben találják magukat. A magyar identitás megélésének lehetősége ugyanis már nem szorul be a templomba, miközben egyre erősebben jelentkezik az emberek vallási, spirituális igénye. Ebben a kontextusban kell tehát egyensúlyba hozni a lelkipásztori munkát és a magyar identitásápolást - egy mind szélesebb választékot kínáló vallási piacon. Ugyanakkor az is tény, hogy minden téren előtérbe kerül a személy (vonzóereje és egyéni kezdeményezése), miközben leértékelődik, megkérdőjeleződik az intézmény. Ebben a környezetben kell tehát a kisebbségi magyar egyházaknak válaszokat keresni a jelenkor kihívásaira, mintegy vergődve a megújulás kényszerűsége és a múltba való bezárkózás kísértése között. Ez pedig nem könnyű. Hiszen választásuk értelemszerűen nagymértékben ront(hat)ja vagy javít(hat)ja a magyar kisebbségek megmaradási esélyeit.