Velünk beszélj, ne rólunk

Először jelzőket kerestem arra, mit érzek a könyv elolvasása után. Találtam is sokat: tömény, sokkoló, elkeserítő, torokszorító, szívbemarkoló, reménykeltő, felemelő. De aztán rájöttem, elég csupán annyit mondani: életeket ismerhet meg, aki elolvassa Dósa Mariann, Németh Bálint és Udvarhelyi Tessza interjúit. A társadalomtudós szerkesztők a háttérbe lépnek, hogy szemtől szemben láthassuk aktivistatársaikat. A tizenöt megszólaló erkölcsi erejét már az a tény is igazolja, hogy a nyilvánosság elé tárják nehéz, gyakran megrázó életútjukat, legszemélyesebb sorsfordítóik, megaláztatásaik, hibáik, talpra állásaik és felelősségvállalásuk történetét. Ez a bátorság önvizsgálatra, a társadalomhoz és a világhoz való viszonyának átgondolására készteti az olvasót is. Annak nyomán, hogy feltárják, milyen életút vezette őket a közéleti szerepvállaláshoz, eltérő személyiségek rajzolódnak ki előttünk. Ami az egyenességükön és példamutató emberi tartásukon túl összeköti őket, az a közösség és az igazságosság iránti elkötelezettségük. Egyikük azt mondja, az volt az álma - remélem, maradt is -, hogy az igazságos társadalmat valósítsa meg valahol, akár a Marson. Ha komolyan vesszük e szerényen vakmerő emberek példáját, akkor az igazságos társadalom létrehozása talán szóba jöhet egyszer egy másik bolygón is. Például, a Földön. És, ha már arra járunk, esetleg annak Magyarország nevű szegletében.