Végtelen reggel

Bágyoni Szabó Istvánnak 1976-os ,,Forrás"-kötete óta ez a második jelentős költői jelentkezése. Sokkal kiforrottabb, egységesebb hangú költőt mutat, mint első kötete. Élményeit sajátos költői formába tudja önteni, melyben a népi hangvétel eredeti módon ötvöződik a modern költészet szabadabb képszerkesztésével. A központozás elhagyása, a versmondatoknak csak az értelemtől tagolt szabad áramlása olykor kissé szürrealisztikusan lebegővé teszi költeményeit. Föl-föltűnnek bennük a szűkebb szülőföld, az Aranyos menti táj képei, a gyermekkor emlékei, ezeknek a mai valóság realisztikusabb jelenléte ad megfoghatóbb, érdesebben kitapintható alakot. Máskor történelmi korok hangulataiból vagy alakjai köré csapódik ki a vers, mondanivalója azonban a mai olvasóhoz szól, a mindenkori humánumra, az emberi értékekre figyelmeztetve. Ismertető: "Belelapozás".