Vásárosok - Regény

Részlet: "Bartal István csöndesen álldogált a kiskapuban. Két kezét ünneplős posztóköténye mellesébe dugta. Talán épen azért, hogy a szíve lázas dobbanásait csittítgassa. Föl-fölpattintott a kapu fölött kiemelkedő cimertáblára. Inaskora óta tudta ugyan. hogy azon az ő tiszteletreméltó tanítógazdájának, Halma Márton csizmadiamesternek, remekbe festett neve ékeskedik cifrán pingált sarkantyus csizma társaságában, mégis csak rámélázott. Mintha saját nevét olvasta volna onnan s a két keze varrta, ráncos csizma nyala állását szemlélte volna a cimerkép alakjában! A Bástya-utca öreg házacskái között édesen mosolygott a májusi napsugár fiatal derüje..."