Vakcinológia

Az elmúlt másfél évszázadban újabb és újabb, az embert és az állatvilágot fenyegető fertőző betegség vált ismertté, egyes korábbi klasszikus betegségek pedig módosult formában jelentkeztek, ami szükségessé tette a fertőző betegségek specifikus megelőzését szolgáló hatékony vakcinák előállítását. A specifikus védekezés fejlesztésének köszönhetően egyes pusztító állatbetegségek terjedését sikerült korlátok közé szorítani (pl. keleti marhavész), más fertőzések gazdasági kártételeit pedig jelentősen csökkenteni (pl. baromfipestis). Ebben a törekvésben alapvető segítséget jelentett a molekuláris biológia robbanásszerű fejlődése, ami lehetővé tette a baktériumok és vírusok antigén-szerkezetének feltérképezését és az immunogén hatást hordozó fragmensek jellemzését. Mindezek eredményeképpen lehetővé vált egyre hatékonyabb és biztonságosabb oltóanyagok készítése, továbbá kialakult a vakcinák új generációja. A fertőző betegségek elleni preventív védekezést szolgáló oltóanyagok intenzív fejlesztése és széleskörű alkalmazása vezetett a multidiszciplináris vakcinológia megszületéséhez, amely magába foglalja a járványtan, az immunológia, a bakteriológia, a virológia, a parazitológia és az állategészségügyi igazgatás (törzskönyvezés, engedélyezés) elemeit. A vakcinológia önálló tudományterületté válását jelzi magának a vakcinológia kifejezésnek az elterjedése, vakcinológiai tanszékek megjelenése egyes állatorvos-tudományi egyetemeken, valamint a tudományos folyóiratok (Vaccine, 1983, Vaccine Research, 1992) kiadása is. Könyvünk - az első magyar nyelvű vakcinológiai könyv - a korszerű, a mai igényeknek megfelelő immunprophylaxis lehetőségeit és korlátait szándékozik bemutatni mind az elmélet, mind pedig a gyakorlat szempontjából. Budapest, 2009 SZERZŐK