VII. Emánuel és kora (I. kiadás)

A VII. Emanuel és kora, a Zuna partján fekvő Illyriát mutatja be, de persze már keletkezésének idején felismerhetetlenül, mint a Ferenc József-i kor Magyarországának marón keserű, s a mellett ellenállhatatlan bájú és humorú szatíráját. Ha valaki annak a kornak tömörített művészi lényegét akarja megismerni, feltétlenül el kell olvasnia ezt a regény is, amely egy szemszögből ugyan, de végérvényesen fogalmazta meg a magyar történelem egy korszakának kacagtató s ugyanakkor felháborító képtelenségét. Heltai egyik zsenialitása, hogy annak a kornak, amelyet mi a bőség és biztonság korának ismerünk, éppen végleges bizonytalanságát és koldusszegénységét mutatja ki, meglátván a dolgok felszíne mögött a lényeget. Ami a régi pesti életben korruptság, politikai és gazdasági szélhámosság, züllöttség, felelőtlenség, bűnös könnyelműség, pestiesen szólva "linkség" volt, annak állított Heltai ércnél maradandóbb, bírálatában, leleplezésében is művészi emlékművet ebben a regényben. VII. Emánuelből, a szórakoztatóan link trónörökösből, majd száműzött királyból végül egy párizsi szálloda tulajdonosa lesz, s a szatíra éppen itt csattan, a befejezésben: a nagyzoló uralkodói ábrándok mögött egy élelmes kispolgár szellemi képességei rejtőzködnek csupán.