Ultra

Térey Ultra című kötetében a 2002 óta írt új versei olvashatóak. Az eltelt idő és az anyagmennyiség ellenére nagyon tudatos szelekcióról és a struktúra érdekében gyakorolt szigorról tanúskodó verskönyv. A hosszabb gondolati líra és a félelmetes költői sűrítőképességről árulkodó rövidebb darabok ritmusa, valamint a versek önmagukban is képviselt poétikai ereje az elmúlt évek egyik legkitűnőbb költői teljesítményévé avatják az Ultrát. Amint az Téreytől megszokott: nincs benne gyengébb darab. Ritkán enged ki a kezéből kész költeményt, még ritkábban kötetet, viszont akkor az eredmény vitathatatlan. Ha pedig vitatja valamely kritikus, arra is van válasza, és az is versben, persze. Felesel a befogadóival, a kortárs magas és populáris kultúrával, a saját kapott és csinált nyelvével; visszhangzik verseiből legnagyobb költőink (Vörösmarty, József Attila, Petri és mások) legbecsesebb hagyatéka. Szervesen kapcsolódik a magyar líra történetéhez, de - ezt már régóta tudjuk róla - korántsem epigonként: hanem formálóként.