Ugye?

A költő - új kötetéröl: Mostani verseskötetemmel befejeztem egy húsz éve elkezdett mondatot. Ugyanis azt a játékot találtam ki. hogy eddigi kötetcímeim összeolvasva értelmes üzenetet adnak ki - üzenetet az utókornak! Legutóbbi gyűjteményem címe azt állította-kérdezte, hogy" "minden eladó"... most pedig eljött a nyomatékosító kérdőszó ideje: 'ugye'?". Nem akarok prófétai hajlamaimmal dicsekedni, de hat minden igazi költő egy" kicsit látnok is. ak_itíg'y' vagy úgy, de visszaigazol az idő. Általában túl későn, En szerencsés vagyok. hogy megérhettem jóslataim teljesülését. és persze szerencsétlen is, hiszen nem nagy öröm a beteljesült jóslatok világában létezni. zaklatottak ezek a versek, nem is rendeztem ciklusokba őket, naplószerüen őrzik három év minden keserüséget. meditációját. Úgy gondolom, egy költői korszak zárul Ie ezzel a gyűjteménnyel, új mondatot kezdek el, új hangot szeretnék megütni. Pontosat és fegyelmezettet, ahogyan nehéz időkben szükséges, minden idő történelmi idő, de -1956 rövid két hetétől eltekintve - most először érezzük is ezt mindannyian. Tudom, hogy a magyar költészetnek szabadon termő, új, gyönyörűséges évada jön el. Hiszem, hogy az emberek ismét fognak versekről beszélgetni a műholdas tévé és a videó Iidércfényeit kikapcsolva. Ha ráébredek, hogy egyetlen életüket nem lehet selejtes pótéletek látványával elmúlatni!